Oldal: 1 / 1

Szöcskefélék

HozzászólásElküldve: 2006.08.11., pén. 11:56
Szerző: lordjancso
Tettigoniidae - szöcske félék

A csáp hosszabb a fél testhossznál. A nőstényeknek hosszú, lapított, kardszerű tojócsövük van. Fejlett hangadásra általában csak a hímek képesek első szárnytöveik összedörzsölésével. Az így keltett hangot a jobb szárnytőnél kifeszülő kitinhártya erősíti fel. Tympanális hallószervük az 1. lábak lábszárának tövén lévő két kis résként tűnik szemünkbe. Hazánkban több mint 50 fajuk él.

Tettigoniinae - fürge szöcskék
Többnyire ragadozók, de növényi eredetű táplálékot is fogyasztanak.
Tettigonia viridissima - zöld lombszöcske. Élénkzöld színű, 28-35 mm-es szöcske. Az 1. pár szárny túlér az ugróláb combcsúcsán. A 3. combon alul fekete tüskék vannak, melyek töve zöld. Ragadozó, de gyümölcsöt is szívesen fogyaszt. Dúsabb növényzetű, akár mezőgazdasági területeken is előfordulhat, gyakori faj. Gyakran énekel fák, bokrok lombjában, innen a neve is.
Kép
Ez egy nőstény példány a képen.

Decticus verrucivorus - szemölcsevő szöcske. Változó színű, legtöbbször zöldes alapon barnán foltozott, 24-44 mm. Az 1. lábszáron, a hallószerv nyílásának vonalában, 4 tüske van. Neve onnan ered, hogy a támadékonyságát kihasználva, állítólag vele haraptatták le az emberek szemölcseiket és utána a kiöklendezett bélnedvvel kenték be a sebet, hogy megakadályozzák az újra kinövését. Elterjedt, gyakori faj. Mindenevő, sáskát, hernyót, de pillangósokat és gyermekláncfüvet is fogyaszt.
Kép


Saginae - fűrészlábú szöcskék

Saga pedo - fűrészlábú szöcske. Ez az 1 hazai faj tartozik ide. Zöld vagy barna színű, 61-67 (!) mm. A leghosszabb közép-európai rovar. Az első két pár lábat a combok és a lábszárak belső oldalán fűrészre emlékeztető, erőteljes dupla tüskesor díszíti, mely a zsákmánya felnyársalásában segíti. Az előmellen szintén 2 tüskeszerű nyúlvány van. Szárnyai hiányoznak, így repülni nem tud. Csak nőstény példányai ismertek, melyek szűznemzéssel (parthenogenesis) szaporodnak. Ragadozó. Még a kemény páncélú bogarak elfogyasztása sem jelent számára problémát, de leginkább más egyenesszárnyúakat, sőt imádkozó sáskát (!) is fogyaszt. Elterjedése hatalmas, az eurázsiai sztyeppövezetben Délnyugat-Európától egészen Nyugat-Kínáig terjed, azonban általában ritka. Nálunk háborítatlan sztyepplejtőkön, sziklagyepekben fordul elő kis populációkban. VÉDETT!
Kép

EDIT: A leírást igen hasznosnak találom, főleg a nemrégi Parahybana problémák miatt, és a képillusztráció is jó. Arra kérnélek meg, hogy a hsz végén viszont jelöld meg a forrást, mert láthatóan nem a te munkád (legalábbis nem teljes mértékben) Ha megtetted, akkor az Editet is kitörölheted. Köszönöm!